910006/026
Bláthy Ottó (1860-1939)
Bláthy Ottó Titusz a legnagyobb magyar feltalálók egyike, az elektrotechnika kimagasló úttörője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja volt. Tatán született 1860. augusztus 11-én. Édesapja kereskedő volt, egy temesvári ipartelep tatai képviselője. Édesanyja, Gold Fanny, igen okos, józan gondolkodású, tanult nő, szerető édesanya. Fiai kiváló tulajdonságaikat tőle örökölték.
Bláthy Ottó már a tatai elemi iskolában feltűnt számoló tehetségével és gyors gondolkodásával. Egyik alkalommal, amikor a három osztállyal fölötte járó iskolatársai nem tudtak megoldani egy számtani feladatot, az áthívott kis Ottó a táblára pillantva azonnal megtalálta a megoldást, tanítójának – talán a hatodikos bizonyítványát aláíró Langfelder Joákim reáltanárnak – nem kis büszkeségére. Egyébként az édesanya mindkét fiát Bécsben taníttatta tovább, mert felismerte egészen kivételes képességeiket. Bláthy Ottó azután nemcsak a műegyetemet, de a reáliskolát is ott végezte el.
Eredeti nevét (Obláth) feltehetően akkor változtatta meg, amikor 1880-ban Bécsben áttért az evangélikus hitre.Édesanyját nagyon szerette. Erre utalnak azok az 1885-86-ban, tehát 25-26 éves korában, Zipernowsky Károlyhoz intézett levelei, amelyekben több helyen érezhető nagy szeretettel emlékezik meg édesanyjáról. Édesanyja második férjének családi neve Kempner volt. A másik neve nem ismert, de az ismert viszont, hogy Bláthy Ottó gyakori vendég volt Kempner Miklós baji szőlőjében.
Bláthy Ottó 79 éves korában hunyt el Budapesten 1939. szeptember 26-án, az utolsó napokig megfeszített tempóban alkotva. Halálának második évfordulóján avatták fel a síremlékét a Kerepesi úti (ma Mező Imre úti) temetőben. (Petri Lajos szobrászművész művészileg is védett angyalfigurája ruskicsi márványból, a 34. parcella első sorának 45. sírhelyénél).
Munkásságát a sokoldalúság jellemezte. Felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, s ennek segítségével – a külföldet megelőzve – gépeit számítások alapján méretezte. Az 1884-es torinói kiállításon észrevette az ott bemutatott L. Gaulard-E. D. Gibbs váltakozó áramú elosztórendszer fogyatékosságait (a kapocsfeszültség erősen ingadozott a terheléstől függően, és rossz volt a hatásfoka). Vasrúddal rövidre zárta az induktor „pólus”-ait és megfigyelte a vasmag zárásának hatását. Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával – akiktől a párhuzamos kapcsolás ötlete ered -1885. március 3-án nyújtotta be Ausztriában a zárt vasmagú transzformátor szabadalmát „Újítások indukciós készülékeken, villamos áramoknak transzformálása céljából” címmel. (A transzformátor elnevezés is Bláthytól ered).
Bláthy oldotta meg a világon elsőnek a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásának addig megoldatlannak tartott problémáját (Cerchi erőmű, Róma). 1889 végén kerültek forgalomba az első indukciós wattóra-számlálók (áramfogyasztásmérők), amelyek ugyanúgy, mint az 1884-ben kifejlesztett wattmérők, Bláthy szabadalmai szerint készültek és az egész világon elterjedtek. (Több mint 100 szabadalma közül jó párat 10-15 országban is elfogadtak.) Jelentős érdemei vannak az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztése körül (1890-91). Ezek egy példányát a müncheni Deutsches Museum őrzi.
1891-ben a villamos művek üzemi feltételeinek megfelelő önműködű fordulatszám-szabályzót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, kétpólusú turbógenerátorokat szerkesztett. Jellemző tehetségére, valamint lelkiismeretességére, hogy bár sokszor ugrásszerűen gyors ütemű fejlesztéseivel a magyar erősáramú technikát világviszonylatban is úttörő szerephez juttatta, az általa tervezett Ganzturbógenerátorok forgórészével egyetlen országban sem történt baleset. 1912-ben szabadalmaztatta az áramszámlálás hitelesítésére szolgáló stroboszkópikus eljárást.
1919-ben több vezető mérnökkel együtt az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségében energiagazdasági szakosztályt hozott létre. Ez tanácsadó testületként működött a Szociális Termelés Népbiztossága mellett. A munkások szerették, tisztelték, mert kiállt érdekeik mellett. Gyakran elbeszélgetett velük, munkájuk legapróbb részleteit is elmagyaráztatta magának, sokakat állandóan és titkosan segített. Az elektromos világ pionírjaival (J. C. Maxwell, Lord Kelvin stb.) állandó érintkezést tartott fenn.
Kandó Kálmán halála (1931) után folytatta a nagy vasúti villamos-mozdonyok fázisváltója félbemaradt szerkesztési munkálatainak irányítását, tovább tökéletesítve azt.
Élete egyéb vonatkozásait szintén a sokrétűség jellemezte. Káprázatos „fejszámoló” képessége, memóriája elősegítette a problémák gyors áttekintését, lényegük meglátását, végsőkig vitt egyszerűsítését. A németen kívül az olasz, az angol és a francia nyelvet is jól beszélte.
Ismert csillagász és sakkozó volt. 1880-ban egy alkalommal 8 játszmát vezetett egyszerre tábla nélkül, és mindegyiket megnyerte. Több mint 400 soklépéses direkt mattfeladványt készített, melyek nemcsak belső értékükért jelentősek, hanem mint a lépésszámbeli csúcsteljesítmények is felülmúlhatatlanok (pl. matt 255 lépésben). Több országot bejárt maga szerkesztette ötletes kerékpárjaival. Később szenvedélyes gépkocsivezető, az autóklub elnöke lett. De híres volt mint kutyatenyésztő, a keleti szőnyegek szakértője stb. is.
Magatartását a tudós szerénysége jellemezte. Nem szerette a szereplést. Beszédet ritkán mondott, cikket alig írt. A villanygyár felkínált vezetői állását nem fogadta el. Bár külső megkülönböztetésekre nem törekedett, érdemeiért sok méltó elismerésben részesült. A budapesti és a bécsi műegyetem 1917-ben tiszteletbeli doktorrá avatta. A Magyar Tudományos Akadémia, amelynek a Wahrmann- és a Marcibányi-díját elnyerte, 1927-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Az olasz király 1907-ben a Corona d’Italia-rendje tiszti keresztjével tüntette ki. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek is, amely a Kandó Kálmán emlékérmet elsőként neki ítélte oda. Választmányi tagja volt az Eötvös Lóránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Stelle Csillagászati Egyesületnek és még számos más tudományos és társadalmi alakulatnak.
1933. július 1-én déli 12 órakor a Ganz Villamossági Gyár nagy szerelőműhelyében köszöntötték Bláthy Ottót abból az alkalomból, hogy ötven évig megszakítás nélkül – ellenállva sok külföldi csábításnak is – dolgozott a közben világhírűvé vált gyárban. Az ünnepségen több miniszter, egyetemi rektor és külföldi tudományos egyesület vezetője jelent meg. A korabeli tudósítás szerint Tata képviselői átnyújtották neki a díszpolgári oklevelet. (Erről az akkori tatai újságokban nem találni említést).
Bár életével és munkásságával több száz cikk, tanulmány foglalkozik, viszonylag kevés Tatával kapcsolatos emléket sikerült felkutatni. A Ganz Villamossági Gyár archívumában megtalálható az a kézzel írt német nyelvű házassági szerződés, melyet szülei: Moritz Obláth és Fanny Gold kötöttek Tatán 1851. június 14-én, s amelyet aláírt a két nagyapa: József Obláth és Moritz Gold. Ebből kiderül, hogy mindkét házasulandó szülei jómódú kereskedők voltak és ellátták az ifjú párt az induláshoz szükséges tökével. A tatai izraelita mintaiskola 6. osztályáról szóló bizonyítványa (1871) és egy tatai községi bizonyítványa (1886) már csak másolatban maradt meg.
Szülőházának pontos helyéről mindeddig írásbeli dokumentumot nem sikerült találni. Noll Miklósné gyermekkorában tanúja volt annak, amikor Bláthy Ottó említette, hogy a Tópart utca 5. számú ún. Leopold-házban született. Ezt erősíti rneg Leopold Miklós visszaemlékezése is, akinek édesapja szintén 1860-ban született, Bláthy Ottó osztálytársa volt, és aki szerint az első világháború előtt többször járt Bláthy Ottó Tatán a Leopold családban. A családban emlegették, hogy az emeleten két szobából és konyhából álló lakrészt béreltek egykor Obláthék. E1- mondta azt is, hogy nagy feltűnést keltett Tatán Bláthy Ottó autója és nekik az odasereglett alig 10 éves gyerekeknek – milyen türelmesen magyarázta el Ottó bácsi, hogy mi is az a „gyújtás”. Még ma is fülébe cseng egy mondata:
Jól jegyezzétek meg gyerekek: az elektromosságé a jövő
Valami kapcsolata lehetett Bláthy Ottónak a Fürdő utca 2. számú házzal is. Ugyanis id. Stróbel Árpádné visszaemlékezése szerint azt valamikor Bláthy-háznak nevezték.
Tatán ma sincs semmiféle emléke a város egyik legnagyobb szülöttének. Ha csak azt a kis utcácskát nem tekintjük annak, amelyik az Agostyáni útról nyílóan van feltüntetve (a síneken túl, a TANÉP és a Faipari KTSZ között a legújabb várostérképen. A jelzett helyen a valóságban azonban (még?) csupán raktározásra használt rendezetlen terület található.
Ezzel szemben 1952-től 1969-ig Budapesten (III. Nagyszombat u. 19.) működött a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum. Az épület aulájában helyezték el a róla készült mellszobrot, amely Pátzay Pál szobrászművész alkotása (1960.) A főváros VIII. kerületében utcát neveztek el róla. Az Elektrotechnikai Egyesület pedig 1958-ban Bláthy-díjat alapított.
Iskolánk Bláthy Ottó nevének felvételével – emberi nagyságának és tudományos munkásságának adózva – kívánt Tata hírneves szülöttének emléket állítani.